2012. december 16., vasárnap

Hencidai szótár 2.

Árvíz

A Berettyó folyó a vízrendezés előtt ide-oda kanyargott, ahogyan az a holtágak nyomaiból ma is jól látható. Hóolvadáskor és a tavaszi esők idején nagy árhullámok vonulnak le rajta, ezek táplálták korábban a Nagy-Sárrét mocsarait, amelynek Hencida a szélén fekszik.

Aztán levágták a kanyarokat és megépültek a gátak. 1975-ben így nézett ki a híd környéke, ez a normális állapot, a folyó alig látszik, a parton a bokrok még nem nőttek meg úgy, mint ahogyan azt a legutóbbi alkalommal láttam:

Nincs róla képem, s nem is emlékszem rá, melyik évben volt (valamikor a hatvanas években), amikor egy óriási árhullám közeledett. A tetőzés öt centire közelítette meg a gát tetejét, amelyet homokzsákokkal magasítottak, több helyen buzgárok törtek fel a belső oldalon. A kritikus éjszakán apám minden értéket felvitt a templom karzatára, s úgy feküdtünk le aludni, hogy felkészültünk a menekülésre is. Végül - mint szokott - az mentette meg a falut, hogy a folyó alsó szakaszán valahol átszakadt a gát.

Ez történt 1970-ben is - amikor a nagy szamosi árvíz volt - én már debreceni gimnazistaként haza sem utazhattam addig, amíg a helyzet nem javult. A falu egész férfilakossága (beleértve a református lelkészt, apámat, is) kint volt a gátakon éjjel-nappal. Erről már vannak fényképeim,az elsőn jól látszik, hogy a víz megközelítette a híd tetejét:


A második képen már az apadás látható, a gát oldalán lévő csík mutatja a tetőzés vízszintjét:


A harmadik 1970-es felvétel a hihetetlen víztömeget ábrázolja:


Ez már egy 1975-ös fénykép, a templom tornyából vette fel apám (aki a többi képet is készítette), vesd össze az ugyanebből az esztendőből származó első felvétellel:


S végül egy 1977-es felvétel az áradó folyóról:


A gátak remélem, a jövőben is kitartanak. Alacsony vízállásnál jó sóska termett az oldalukban (a falutól a Csere-erdő felé), s télen a híd mellett a falu felőli oldaláról szánkáztunk a mélybe. A még meglevő sekély holtágakon korcsolyázni lehetett, egyszer be is szakadt alattam az olvadó jég. Olcsó papír bakancsaim persze nem nagyon bírták a gyűrődést, a korcsolya szétszedte őket, szánkózáskor pedig fagyásokat szereztem be a lábamra.

(Nézze/nézd meg a többi bejegyzésemet is: http://szaboandras54.blogspot.hu/ )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése