Miután a szüleim eljöttek Hencidáról, néhány szobát még berendezve ott hagytak a régi református iskola tanári lakásában. Éppen 1998 nyarán döntöttek aztán úgy, hogy ezt is felszámolják, s az ott levő bútorokat, tárgyakat szétosztják a gyerekeik között.
Először is a ma már kopott asztal (különösen így, alulról fényképezve). Mellette álltak gyerekkorom karácsonyfái, sokat játszottam alatta, mert plédekkel letakarva azt, úgy éreztem magam, mint egy sátorban. S igen, mellette állva köttetett az egyházi esküvőnk 1977. december 30-án (-18 fokos hideg volt odakinn), majd azt asztalt kihúzva elfogyasztottuk az esküvői ebédet, amelynek fő fogásait a menyasszony maga készítette.
A parókia legnagyobb, középső szobájában állt a régi, egyik részében üveges könyvszekrény. Apám főként a teológiai könyveit tartotta benne, nagyrészt idegen nyelvűeket.
A szekrény egyik elhúzható üveglapja eltörve érkezett meg hozzánk, mi csináltattunk bele újat. Aztán a mi középső szobánkban az üveges részbe régi magyar irodalmi könyvek kerültek (a Magyar Remekírók kötetei alul, felül a Régi Magyar Prózai Emlékek). A zárt részben egyetemi tanítás kellékei és kutatási anyagok, papírok lapulnak.
A konyhai láda tartalmazza még a legrégebbi, részben még az egyetemről származó kézirataimat is.
A hencidai konyha nagy, márványlapos tálalószekrénye ma a tiszavalki parókiát díszíti, erről sajnos most nem tudok fényképet mutatni.
(Nézze/nézd meg a többi bejegyzésemet is: http://szaboandras54.blogspot.com )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése