2012. szeptember 6., csütörtök

Ráday Könyvtár 1989-1991 (és tovább)

1989 elején búcsút intettem az ország első számú könyvtárának és legnagyobb kézirattárának. Az új munkahelyem a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye lett, s azon belül is a könyvtár. A Ráday utca 28-ba Pesterzsébetről többnyire a bogárhátú Volkswagennel jártam dolgozni. Ezzel a lépéssel visszatértem a családi hagyományhoz, s egyházi alkalmazott lettem.



Ez volt a dolgozószobám a kicsi kézirattárban, a földön látható a fekete műanyag táskám, amelyet később elloptak, az asztalon az elmaradhatatlan teásbögre. Számítógép akkor még nem volt, baloldalt lent ott áll a táskaírógép. A kéziratok gondozásán és katalogizálásán kívül mindent csináltam ami jött: sofőrködés a könyvtár régi kék Lada kombijával, ajándékba kapott hagyatékok szállítása (külföldről is), kép kísérése külföldi kiállításra, a régi magyar nyomtatványok felköltöztetése az akkor újonnan elkészült szekrényükbe, kiállításrendezés Budapesten és vidéken, idegenvezetés magyarul és németül stb.

A főnököm Benda Kálmán akadémikus (a Rádayban csak Marci bácsi) tudományos központtá tette az intézményt, sűrűn voltak előadások, könyvbemutatók, konferenciák, kiállítások, s egymást követték az Évkönyv kötetei, amelyeknek a szerkesztésében is segítettem. Gyakran mentem vele vidékre is, például 1990-ben a vizsolyi Biblia megjelenésének évfordulóján Nagykárolyba. (A Lada útközben természetesen elromlott.)

Marci bácsi a rendszerváltás után sorra kapta a kitüntetéseket, az alábbi két kép 1992. március 16-án készült, amikor azt ünnepeltük, hogy megkapta a Szent-Györgyi Albert-díjat.



A könyvtár olvasótermét rendeztük át a házi ünnepség megtartására. Itt éppen átnyújtok egy italt a kollégáim nevében, a könyvespolcnál Benda Kálmánné és Szathmári Judit áll, a hátam mögött Borvölgyi Györgyi.



Itt már az asztalnál ülünk, Marci bácsitól jobbra Orosz Anna, balra Borvölgyi Györgyi, én, Róka Erika és Németh Pál.

1992 elején a Dudith-levelezés harmadik kötetének munkálatain dolgozva a főállásom ismét az MTA Irodalomtudományi Intézete lett, azonban a Ráday Könyvtárban is maradtam még hosszú évekig részállásban. Mind a mai napig otthon érzem magam itt.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése