Hencidai szótár 1.

Lakodalom
Móricz Zsigmond is részt vett egy hencidai lakodalmon az 1930-as években. Gyerekkoromban még vőfélyek járták a falut és vezényelték a lakodalom menetét, szalagos vőfélybottal a kezükben, ismerve az összes mondókát. Az előkészületek egy héttel korábban a csigacsinálóval kezdődtek, amely maga is egy kis lakodalom volt. A nagy napon népes esküvői menet indult a tanácsházára, majd a református templomhoz. A menet végén ment a zenekar és a le-lemaradozó férfiak, akik általában már igencsak kapatosak voltak, mire a templomhoz értek. Az eskető lelkész rendszerint egy tortát kapott ajándékba, ez az esetek többségében belül lekvárt tartalmazott. Az esküvők szombaton voltak, a menü fő részei a csigatésztás tyúkhúsleves, a benne főtt hús, krumpli, birkapörkölt, torta. Na meg pálinka és bor minden mennyiségben. Szüleim nem nagyon engedtek el kisebb koromban a lakodalmakba, emlékezetes volt viszont az a második szomszédban lezajlott dínomdánom, amelyen Jezsi sógorommal reggelig mulattunk egyetemista koromban.

Temetés
Hencidán nem volt régen ravatalozó és hűtő. A halottat a háznál őrizték és virrasztottak mellette, majd a temetéskor halottas hintóval a templomhoz szállították. 1945 előtt még be is vitték a templomba, a Szent Mihály lovának nevezett két fekete bak (amire a koporsót tették) még ott állt kiskoromban az oldalsó bejáratnál. Az én időmben a halottaskocsi az utcán várta meg a gyászistentisztelet végét, onnan indult a menet a temetőbe. Reformátusok lévén az egyenes fekete fejfák járták, sokszor ABFRA (a boldog feltámadás reménye alatt) felirattal.

Nyelvjárás
A faluban tiszántúli í-ző nyelvjárással beszéltek (beszíltek). Nem csak a szokásos tiszántúli diftongusok voltak tehát, s én magam is ezt a nyelvet tanultam meg, és használtam, amíg el nem kerültem onnan. Jól fel van térképezve a nyelvváltozat, nagyobb koromban egyszer kísértem debreceni magyar szakos egyetemistákat, akik nyelvjárásgyűjtő kiránduláson jártak nálunk. Az í-zésen kívül voltak még speciális és jellemző tájszavak: kolompír=burgonya, muszu=napraforgó, górál=dobál stb.

Szüret
Az egykori borvidékből csak annyi maradt, hogy sok gazdának volt (maradt) háztáji szőlője a téeszesítés után is. A borok minőségéről inkább ne beszéljünk, apámnak sem sikerült jó bort előállítani, pedig a mi kertünkben válogatott szőlőfajták voltak. Gyerekkoromban egyszer a református gyülekezet gondnoka (kúrátora), Horváth Sándor bácsi elvitt egy szüretre. A Berettyó túlsó partján, a Kis-Csere háta mögött volt a szőlő, ahová tehénszekérrel ballagtunk ki. A leszedett szőlőt ugyanezzel a szekérrel hoztuk vissza a faluba, aztán jött a darálás és a préselés. A már menet közben erjedni kezdő must nagyon finom ital volt.

Konfirmáció
Pünkösdkor tartották, a falu egyházhoz kötődő részének gyerekei mind ott voltak. A hatvanas évek elejéről emlékszem olyan konfirmációra, amikor zsúfolásig megtelt a templom, a padokat és a karzatokat orgonával és virágokkal díszítették. Ilyenkor mindig jött egy fényképész, aki a csoportképet csinálta, s ha már ott volt, akkor a mi családunkat is levette. Ha már emlegettem a szürettel kapcsolatban Horváth Sándor bácsit, mint kúrátor ő is ott látható az én konfirmációs fényképemen:

A felvétel 1968. április 25-én készült, az utolsó tavaszon, amikor még Hencidán jártam iskolába. Apám háta mögött a sovány szőke Csire Gyula, tőle jobbra vagyok én. A templomkert torony felőli kapuja előtt állunk/ülünk. Nem tudom, mi lett a többiekkel, Csire Gyusziról sem tudok semmit, pedig kisebb korunkban barátkoztunk, ha jól tudom, valahol Pesten él.

Csere
Más néven Csere-erdő. Természetvédelmi terület, egy mocsaras ártéri erdő maradványa, amely ugyan Hencidához tartozik, de közvetlenül a szomszéd falu, Gáborján határában található. Lásd ezt a linket: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hencidai_Csere-erd%C5%91_Term%C3%A9szetv%C3%A9delmi_Ter%C3%BClet vagy ezt a másikat: http://www.hnp.hu/78-8334.php
Gyerekkoromban sokat kószáltam benne, az általános iskola a nagyrétjén rendezte minden évben a majálisát, amelyre a fél falu kivonult fagylaltossal és kocsmárossal együtt. Egy alkalommal hazafelé jöttünk a Berettyó gátján, amikor az egész társaságot elkapta egy fél óráig tartó felhőszakadás - mindenki ronggyá ázott.

Kődomb(puszta)
Puszta Hencida határában a Miklóssy család 1844-ben épült egykori kúriájával, fényképét lásd:  http://www.panoramio.com/photo/67568079
A hetvenes években vadászházat csináltak belőle, a rendszer vezetői és prominensei (köztük jó néhányszor Kádár János is) megfordultak itt. Ha Kádár vadászott, jó nagy felfordulás támadt. Különvonattal jött Berettyóújfaluig, onnan gépkocsikonvoj hozta, a falut megszállta a karhatalom, a főutca minden sarkán géppisztolyos őr állt, fölöttünk helikopter körözött, amíg keresztülvonultak. Ahogy öregedett, egyre ritkábban jött.

Évaakla
Valójában Évaklának mondtuk a nevét, puszta Kődomb közelében a Nagykerekibe vezető út mellett. Itt áll a Balásházy család 1890-ben épült neoklasszicista kúriája, fényképét lásd: http://www.panoramio.com/photo/67568043 
 Az ötvenes években még elég sokan laktak itt kinn, működött egy osztatlan alsó tagozat Karakas tanító úr vezényletével, illetve apám tartott istentiszteleteket vasárnap délután (nem minden héten). Egyszer elvitt magával egy úrvacsoraosztásra (biciklivel természetesen). Aztán szép lassan kihalt, az emberek elmentek, vagy beköltöztek a faluba.


Beöthy-kúria
A Beöthyek itt is birtokosok voltak, egykori 19. században épült kúriájuk ma katasztrofális állapotban van a Csokonai és Akácos utca sarkán, a képet lásd: http://www.panoramio.com/photo/67568019

Pécsi István
Hosszú ideig ő volt a falu körzeti orvosa, apámmal jó barátságban állt, ma már nem él. A régi orvosi szolgálati lakás és rendelő a templom mellett volt, az iskola és a kisbolt között. Nemzedékeket gyógyított hatalmas szakértelemmel és humánummal, de kissé érdes stílusban. Annak idején a szüleimet is kiosztotta, mert aggódtak, hogy túl sokat olvasok. Egy fényképem van róla, apámmal ül (napszemüvegben) a parókia kertjében:

Miklóssy-erdő
Hencida és Kismarja között fekvő erdő, a Nagykerekibe menő út bal oldalán volt elérhető. Gyerekkoromban a fáit ezrével szállták meg a varjak, amelyek aztán esténként hatalmas felhőként tértek haza ide. Ma egy része a Bihari-Sík Tájvédelmi Körzethez tartozik. Lásd: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bihari-s%C3%ADk_T%C3%A1jv%C3%A9delmi_K%C3%B6rzet

Vallások
Az eredetileg magyar református faluban az összkép később tarkábbá vált. A baptisták imaházat építettek a Kossuth Lajos utcában, a lelkész Berettyóújfaluból járt ki ide, fényképét lásd:  http://www.panoramio.com/photo/66428596 - ezenkívül az internet újabban egy szabadkeresztyén gyülekezetet is nyilvántart, nem tudom hányan tartoznak hozzájuk, és mi most a státusuk. Meglepődve láttam az inteneten, hogy a Csire-fiúk (János, Gyula) szüleinek egykori háza, csaknem szemben a baptistákkal, most római katolikus imaház: http://www.panoramio.com/photo/66429170 - katolikusok mindig nagyon kevesen voltak Hencidán. A korábban itt élt zsidóknak tudomásom szerint nem volt zsinagógájuk.

Általános Iskola
Régen három helyen működött. Az egyik a volt református iskola két tanterme udvarral és két tanári lakással - a templommal és a parókiával szemben. (Ma ismét az egyház tulajdona, az egyik tanári lakást lebontották.) A középső iskola két épülete, szintén udvarral és tanári lakásokkal volt a második. A harmadik az ún. új iskola a tanácsház háta mögött, amelynek udvara a buszállomás felé nézett. Ennek szolgálati lakásában lakott annak idején az úttörővezető B. I. (volt református kántortanító), ma is hallom a hangját: "999. számú Bocskai István úttörőcsapat vigyááázzz!!!"